Kecskeméti Táncsics Mihály Középiskolai Kollégium



A Kecskeméti Táncsics Mihály Középiskolai Kollégium működtetője Kecskemét Megyei Jogú Város Önkormányzata.

A kollégiumot eredendően is azért építették, hogy elhelyezést, valamint pedagógiai felügyeletet, nevelést adjon a vidékről kecskeméti gimnáziumokba, középiskolákba érkező diákoknak. Joggal állíthatjuk, hogy intézményünk története eddigi közel 40 évében tradicionális gyökereket eresztett a megyeszékhely oktatási–nevelési életében. Kollektívánk számos városi és országos szakmai elismerést ért el az elmúlt években.

Kollégiumunk a városközpont peremén helyezkedik el, ezért rövid úton és gyorsan megközelíthetők a város középiskolái és kiemelkedő közművelődési intézményei (például a színház, a könyvtár, Hírös Agóra). Maximális férőhely kapacitásunk 268 diák befogadására ad lehetőséget. Egy emelet a fiúk, három emelet a lányok részére áll rendelkezésre. Minden szinten a négy ágyas lakószobákon kívül tanulásra, mosásra, élelmiszerek tárolására kialakított helyiségek találhatók. Kollégiumunknak saját olvasó- és klubszobája van. Technikai felszereltségünk közül kiemelnénk az internet-hozzáférésnek is lehetőséget adó számítógéptermünket, és az oktatásra–közművelődésre egyaránt alkalmas projektoros házimozi rendszerünket. Szabadidős programjainkra többek között rendelkezésre áll 30 darab modern túrakerékpár.

A kollégiumi nevelésben egyaránt hangsúlyos szerepet kap az egyéni képességek kibontakoztatásának támogatása, a fiatalok testi, lelki és szociális fejlődésének segítése az életkori sajátosságaik és egyéni adottságaik figyelembevételével. Törekszünk a családból hozott értékek megőrzésére és fejlesztésére. Biztosítjuk az iskolai követelmények teljesítésére való felkészülést, tehetséggondozást, a felzárkóztatást. Pedagógiai munkánkban nagy hangsúlyt helyezünk a személyiségfejlesztésre, a humán értékek bemutatására, hazánk kulturális értékeinek és hagyományainak ápolására. Munkánk során arra törekszünk, hogy minél családiasabb környezetben tudjanak élni kollégistáink.

Pedagógiai programunkban a kötelező heti csoportfoglalkozások mellett, diákjaink szabadon választva járhatnak magyar nyelv és irodalom, matematika szaktárgyi és érettségi felkészítésre; angol, német nyelv szaktárgyi és érettségi felkészítésre; rajzszakköre, testnevelésre, pályaorientációs foglalkozásokra. Intézményünkben évek óta nagy sikerrel működik színjátszó kör, filmklub is.

Tizenöt éve veszünk részt az országos Arany János Tehetséggondozó Programban. Elvégeztük a Comenius 2000 első fokozatú oktatási minőségbiztosítási programot. Regisztrált tehetségpont vagyunk. Nagyon jó kapcsolatot ápolunk a Magyar Máltai Szeretetszolgálat kecskeméti szervezetével.

Pedagógiai programjaink magasabb színvonalú megvalósulása érdekében létrehoztuk a Táncsics Mihály Középiskolai Kollégiumért Alapítványt.

 

A kollégium története dióhéjban

A kecskeméti kollégiumi mozgalom az 1950-es évekig nyúlik vissza. A Táncsics Mihály Kollégium jogelődje a Ságvári Szakérettségis Kollégium volt.

A Táncsics Mihály Középiskolai Fiúdiákotthon 1956-ban szerveződött, székhelye az Országos Neveléstudományi Intézet volt. Szeptember 8-án a kollégiumi tanulók létszáma 80 fő, ebből elsős 26, másodikos 14, harmadikos 22, negyedik osztályos 18 diák volt. A diákotthon névadójának méltán választották Táncsics Mihályt, mivel ő mindig támogatta a szegény sorsú, árva gyermekeket. Jobbágy családból származó takács, majd tanító, író és politikus volt.

A diákotthon életének, munkájának fellendülése 1957-ben kezdődött, amikor székhelye átkerült a Katona József Gimnázium épületébe. A diákok szegényes körülmények között, de annál nagyobb lelkesedéssel vetették bele magukat a munkába. Abban az időben négy hálóterem volt, ebből egy betegszoba. A nagyszobában negyven fő, a két kisebben 20-22 diák lakott. Szalmazsákokon, vaságyakban feküdtek, a termeket cserép-, illetve vaskályhával fűtötték.

Az első igazgató Bereczki László lett, aki hozzáértő, fiatal pedagógus volt. 1959-ben bekövetkezett halála után a diákotthon egy évig gazdátlan maradt, csak megbízott igazgatója volt.

1960. március 1-jén Barabás Jánost nevezték ki a Táncsics Mihály Diák-otthon élére. Segítője egy fő- és három mellékállású nevelő volt. Ekkor már több mint 100 diák lakott a diákotthonban. Májusban leváltak a közgazdászok, a létszám 85-re csappant. Tanulói: „katonások”, „bányaisok”, „ézisek” és közgazdasági szakközépiskolások voltak. Ekkor még, mint diákotthon szerepelt. Kollégiummá válásának több feltétele volt. Két egymás utáni évben a tanulmányi átlag legalább 3,8 kellett hogy legyen, és diákönkormányzatot is létre kellett hozni.

Háromévi kemény, kitartó munka után 1963-ban a diákotthont kollégiummá nyilvánították. Ez új célok, feladatok elé állította ezt az összeforrt közösséget. Óriási lelkesedéssel, tettrekészséggel folyt tovább a munka.

A Táncsics Mihály Középiskolai Kollégiumot a volt Táncsics Mihály Középiskolai Fiúkollégium jogutódaként 1978. szeptember 15-én avatta fel dr. Hanga Mária oktatásügyi miniszterhelyettes. A kollégium élére Homoki György került. Az új épület 272 diákot fogadott magába, fiúkat, és lányokat egyaránt. Az átlagot jóval meghaladó körülményeknek, valamint a munka hatalmas lendületének az eredménye: 1979-ben bronz, 1980-ban ezüst, 1981-től 1986-ig minden évben a Művelődésügyi Minisztérium által meghirdetett kollégiumi versenyeken sikerült megszerezni az Aranyoklevél kitüntetést. Abban az évben elődeink nyomdokán haladva, az elért eredmények alapján megpályáztuk a Kiváló Kollégium címet.

 


Táncsics Mihály

(Rusz Károly metszete, 1868)

Névadónk

Táncsics Mihály (született: Stancsics Mihajlo, Ácsteszér, 1799. április 21. – Budapest, 1884. június 28.) író, publicista, politikus.

Tanulmányai

Jobbágycsaládban született egy Bakony széli falucskában, Ácsteszéren. Szülei telkesgazdák, anyja szlovák, apja horvát származású. Húsz éves korában takácsként szabadult Szombathelyen. Budán tanítóképzőt vég-zett, majd jogot tanult, miközben nyaranta járta az országot. Jogi tanul-mányait nem fejezte be, érdeklődése az irodalom – és Horvát István tör-ténész, nyelvész hatására – a magyar nyelvészet felé fordult.



Életpályája 1848-ig

Nevelő Bács vármegyében Szalmássy báróéknél, Dukán és Pesten a Rud-nyánszky családnál, 1835-től Kolozsvárott Teleki Sándor mellett. Nyelvé-szeti kérdéseket taglaló munkáit erős kritika fogadta, nagy kelendőségnek örvendtek azonban számos kiadást megért tankönyvei. 1836-ban az akkori külső-Józsefvárosban telepedett le, két évvel később innen is nősült: felesége Seidel Teréz egy józsefvárosi csizmadia lánya volt. 1836-tól megjelent irányregényeiben és cikkeiben a polgári átalakulás program-ját népszerűsítette. Pesten hamar reformszellemű fiatalok társaságába csöppent (Vajda Péter, Garay János, Kunoss Endre, Horárik János), akik figyelmét a politika felé irányították. Nagy hatással volt rá a francia felvilágosodás irodalma. 1843-ra már kiforrott nézeteit publikálta: mai értelemben erősen kommunisztikus elképzelései mellett a társadalmi vál-tozások letéteményesének továbbra is a polgárságot tartotta. Felvetette a jobbágyság minden váltság nélkül történő megváltásának, a feudális viszonyok forradalom útján történő felszámolásának lehetőségét. 1846-ban öt hónapig vándorolt Nyugat-Európában, bejárta a német városokat, majd Párizst és Londont. Útja során nem csak tapasztalatokat szerzett, hanem munkáinak kiadót is: Lipcsében megjelent műve miatt azonban üldözték, s bár hazatérte után elrejtőzött, 1847-ben elfogták, és sajtó-vétség, valamint izgatás vádjával elítélték. Budai börtönéből 1848. már-cius 15-én szabadította ki a pesti nép, és a forradalmi ifjúság. A börtönből kiszabadulva olyan kocsiba ültették, amit lovak helyett hívei húztak.

Emlékezete

– Számos közterület, és a Táncsics Mihály (újságírói) díj őrzi nevét.
– Szülőházában Ácsteszér községben emlékmúzeum van.
– Tiszteletére 1948-ban kibocsátott ezüst 20 forintos pénzérem hátlapja fiatalkori arcképét ábrázolja.

Művei

– Rényképek, I., Pest, II–III., Kolozsvár, 1835
– Pazardi, Kolozsvár, 1836
– Népkönyv, Pest, 1842
– Sajtószabadságról nézetei. Egy rabnak. Lipcse, 1844
– Széchenyi István gróf két garasára nyilatkozat, Lipcse, 1844
– Népkönyv, Lipcse, 1846
– Hunnia függetlensége, Jéna, 1847
– Józanész, Bp., 1848
– Nép szava, isten szava, Buda-Pest, 1848
– Táncsics Mihály művei (I–XII., Bp., 1873, 1885)